Középkori Egyetem

Pécsiségek

Kiemelt ajánlatunk

Az 1367. szeptember 1-én, Pécsett alapított egyetem (studium generale) rövid, mindössze néhány évtizedes működése nem bővelkedik forrásokban. Létrehozása szervesen illeszkedik a közép-kelet-európai egyetemalapítások sorába. A IV. Károly német-római császár (1346–1378) által életre hívott prágai egyetemet (1348) követő alapítási hullám idején szinte azonos időben jött létre a krakkói (1364), a bécsi (1365), végül pedig a pécsi studium generale.

Rólunk

Az intézmény létrejöttében Koppenbachi Vilmos pécsi püspök szerepe kulcsfontosságú volt, amely az intézmény székhelyének kiválasztásában is egyértelműen megmutatkozott. A pfalzi származású klerikus 1358-tól állt I. Lajos király szolgálatában: az uralkodó diplomatája, tanácsosa, titkos kancellárja és kápolnaispánja (1358–1374). Egyházi pályafutása során bergzaberni plébános, csázmai, majd egri prépost, végül pedig pécsi püspök (1361–1374) volt.

Az alapítás hátterében elsősorban a királyi diplomáciában résztvevőkkel szemben támasztott igény állt, miszerint a tárgyalásokhoz nélkülözhetetlen egyházjogi képzettséggel rendelkezzenek. Vilmos püspök titkos kancellárként és kápolnaispánként a királyi diplomáciai testületet irányította, következésképpen ő ismerhette fel leginkább a hazai egyetemmel járó előnyöket. Természetesen az uralkodó hozzájárulása is szükséges volt, azonban a király szerepvállalása mindössze a hivatalos szentszéki eljárás során szükséges formai követelménynek tekinthető. A főpap kezdeményező szerepét mind a székhely kiválasztása, mind pedig a professzorok javadalmazásában vállalt szerepe alátámasztja.

A pécsi studium generale a padovai egyetem felépítését vette át. Élén a mindenkori püspök állt kancellárként. Az ő kezében összpontosult a tulajdonképpeni hatalom, így ő gyakorolt joghatóságot a diákok és a professzorok felett, s ugyancsak ő kormányozta az intézményt. A sikeres vizsgát követően a kancellár adományozta az akadémiai fokozatokat a jelölteknek.

A középkori pécsi egyetem működését megkísérelték többen egészen a 15. század derekáig, végéig, hovatovább néhányan egészen 1543-ig kiterjeszteni. Bizonyosnak látszik azonban, hogy az erősen Vilmos püspök személyéhez kötődő pécsi studium generale az alapító halálát követően hanyatlásnak indult. Legtekintélyesebb professzora, Galvano di Bologna elhagyta Pécset, 1374-től már ismét Itáliában tanított. Alsáni Bálint püspök még betöltötte a kancellári hivatalt, azonban vélhetőleg püspöksége idején szűnt meg az intézmény működése, az 1390-es években. Biztosan nem működött már universitas Pécsett az óbudai egyetem alapítása idején (1395).

Az 1967-ben kezdődött Székesegyház körüli ásatások az Aranyos Mária-kápolnával együtt feltártak egy épületet a várfal és a Székesegyház között, amely a 11-14. század között a pécsi püspökök palotája volt. Ezt utoljára a 14. század második felében építették át. A Gerő Győző és G. Sándor Mária által vezetett ásatások során a püspök címerének előkerülése megerősítette, hogy az építtető személye az egyetemalapításban fontos szerepet játszó Vilmos püspök volt, aki feltehetően az egyetem létrehozása kapcsán alakíttatta át a korábbi palotát.

A középkori egyetem ismert oktatói

Vilmos püspöknek az alapításban játszott meghatározó szerepére utal, hogy mindjárt az egyetem alapítását követően Pécsre tudott „csábítani” egy igen neves jogtudóst, Galvano di Bolognát. A bolognai származású tudós Padovában szerezte egyházjogi doktorátusát. 1362-től pécsi kinevezéséig a padovai egyetem egyházjog tanára volt. Az 1370-es évek első felében a magyar uralkodót szolgálta diplomataként. A „csábítást” a szokásosnál lényegesen jobb anyagi feltételek jelentették: a 600 aranyforint évi fizetés, amelyhez Ürög falu 70 forintnyi tizede és pécsi lakás járult. Minderre bizonyára szükség volt, hogy a neves professzor otthagyja Bolognát Pécs kedvéért. Az új egyetemet pedig vonzóvá tette az ismert jogtudós jelenléte. Egyszersmind személyén keresztül bizonyított, hogy az egyetemszervezés a jogi fakultás megszervezésével kezdődött. Galvano di Bologna pécsi működése nem lehetett hosszú életű, bár pontos adataink nincsenek róla. 1374-ben – valószínűleg Vilmos püspök halálát követően – visszatért Bolognába, így pécsi tartózkodása maximum hét évet tesz ki. Valójában még ennél is kevesebbről lehetett szó, hiszen közben a király számára követi megbízatásokat is teljesített. A szabad művészetek fakultásán taníthatott a nürnbergi származású Hermann Lurcz. 1379-ben Prágában tűnt fel, majd hat esztendővel később már a bécsi egyetem orvoskarának professzoraként tevékenykedett. Néhány további személyről is feltételezhető, hogy az egyetem tanára lehetett. Közéjük tartozik Pál szebeni, Rudolf pécsi, Szlavóniai Miklós pozsegai prépost, Kolozsvári Jakab egri és Czudar Imre pécsi kanonok.

A középkori egyetem diákjai

Az egyetem diákjai a latin kereszténységhez tartozó „világ” minden pontjáról érkeztek. Az egy helyről származók csoportja egy-egy natiót alkotott. A hallgatóknak be kellett iratkozni az egyetemre, erről a matriculák tanúskodnak. Igaz, a koraiak csak töredékesen maradtak fenn, ennek ellenére például már a 12. században tudunk Oxfordban, Párizsban tanuló magyar diákokról. A Pécsett tanuló diákokról is csupán információ-töredékek állnak rendelkezésünkre, mivel nem maradt korunkra az egyetem anyakönyve. A Szentszékhez benyújtott 15. század eleji folyamodványok őrizték meg néhány hallgató nevét.

Hol tanítottak a pécsi professzorok?

Az ismert nyugat-európai példákkal megegyezően több helyszínen folyhatott az oktatás: a több évszázados múltra visszatekintő székesegyházi iskola termeiben; a professzorok házaiban, lakásaiban; a nagy létszámú előadásokat pedig Pécsett is bizonyára a templomokban, különösképpen a székesegyházban tarthatták.

Az úgynevezett Pécsi egyetemi beszédek

A müncheni Staatsbibliothek katalógusában a 19. század végén jelent meg az első információ arról a kéziratról, amely Pécsi egyetemi beszédek címen került be a magyarországi köztudatba (Sermones compilati in Studio generali Quinqueecclesiensi in regno Ungariae). A pécsi egyetem kutatásával foglalkozók mindegyike érintette, a szöveg filológiai feldolgozásával és a kódex közlésre való előkészítésével Petrovich Ede, majd Timkovics Pál foglalkozott. A kötet megjelenését egyikük sem érte meg, így a befejező munkálatokba többen is bekapcsolódtak, például Kulcsár Péter, Pajorin Klára, Szovák Kornél és mások. Az egyetemi beszédek vizsgálata azonban a pécsi kapcsolatok tekintetében negatív eredménnyel zárult. A kódex eredetije valamikor a 13–14. század fordulóján készült német nyelvterületen, a magyar szentekre való utalás a magyarországi dominikánus környezetben lett a kompiláció része, a pécsi utalás pedig a másolat használatával áll összefüggésben. Nem a pécsi egyetem, hanem a dominikánus oktatás egy értékes dokumentumának tarthatjuk.

Június 19-től a Középkori Egyetem ismét látogatható!

Nyitva tartás

április 1-től október 31-ig:
kedd–vasárnap: 10.00–18.00
pénztárzárás: 17.30

november 2-től március 31-ig:
kedd–vasárnap: 10.00–17.00

Jegyvásárlási lehetőség a Cella Septichora Látogatóközpontban, a téli nyitva tartás alatt kísérettel látogatható.

Szünnap: hétfő

 

Elérhetőség

Dóm tér
+3672224755
info@pecsorokseg.hu