Lesz! Muszáj lennie!

Ezt mondtuk tavaly is, de a vírus legyőzött bennünket. Ebben az évben azonban reális esély van arra, hogy valóban megrendezzük a 14. Ördögkatlant. Tizennegyedik, mert ősszel, amikor „Zöldül a Katlan” címmel fákat ültettünk a három településen, elköszöntünk a balszerencsét hozó számtól, jól elégettük azt. Most pedig szervezzük-egyeztetjük a programokat, és azt tapasztaljuk, a falvak-helyszínek várnak bennünket, a fellépők boldogan jönnek, a látogatók izgatottan érdeklődnek, minden arra mutat, hogy augusztus első hetében sokszázan-sokezren megölelhetjük végre egymást, és átadhatjuk magunkat a katlanfílingnek. És igen, időközben elveszítettük védnökünket, Törőcsik Marit, akire augusztus 6-án Mozart Requiemjével emlékezünk majd. De mindketten, Cseh Tamás és Törőcsik Mari is örökös védnökként velünk maradnak, életük-életművük példa lesz számunkra.

Van még egy fontos információ: az Ördögkatlan szándékunk szerint a szabadság szigete volt és marad is – de nem költözhetünk le a Földről: az aktuális rendelkezéseket be kell tartanunk! Mostani tudásunk szerint karszalagot csak azon felnőttek kezére rakhatunk, akik rendelkeznek védettségi igazolvánnyal. Ezért hát annyit kérünk szelíden: oltakozzatok.

Találkozunk a 14. Katlanban!

Kiss Mónika – Bérczes László
(fesztiváligazgatók)